| Chapter 18 |
1 | Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; |
2 | Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. |
3 | Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. |
4 | Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; |
5 | Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. |
6 | Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! |
7 | Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? |
8 | Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? |
9 | Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: |
10 | Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. |
11 | A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. |
12 | Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. |
13 | A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! |
14 | Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. |
15 | Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. |
16 | De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. |
17 | Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. |
18 | És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? |
19 | Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. |
20 | A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. |
21 | Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. |
22 | Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. |
23 | Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. |
24 | És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! |
25 | Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. |
26 | A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? |
27 | Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. |
28 | És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! |
29 | Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, |
30 | A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. |
31 | És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. |
32 | Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; |
33 | És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. |
34 | Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. |
35 | Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. |
36 | És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? |
37 | Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. |
38 | És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
39 | A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
40 | És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, |
41 | Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. |
42 | És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. |
43 | És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek. |