Chapter 17

  És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre. 

  És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség. 

  És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala õ vele. 

  Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 

  Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok. 

  És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. 

  Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! 

  Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. 

  És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. 

  És megkérdezék õt az õ tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie? 

  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljõ elõbb, és mindent helyreállít; 

  De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük. 

  Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról szóla nékik. 

  És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén õ elõtte, 

  És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe. 

  És elvittem õt a te tanítványaidhoz, és nem tudták õt meggyógyítani. 

  Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem. 

  És megdorgálá õt Jézus, és kiméne belõle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. 

  Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni? 

  Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. 

  Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által. 

  Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; 

  És megölik õt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának. 

  Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? 

  Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelõzé õt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktõl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektõl? 

  Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. 

  De hogy õket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.