| Chapter 5 |
1 | Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! |
2 | A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. |
3 | Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. |
4 | Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. |
5 | Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. |
6 | Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. |
7 | Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. |
8 | Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. |
9 | Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. |
10 | Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. |
11 | Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. |
12 | A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. |
13 | Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. |
14 | A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni. |
15 | Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. |
16 | Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! |
17 | Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; |
18 | A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! |
19 | Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! |
20 | Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú időre? |
21 | Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. |
22 | Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb! |