| Chapter 142 |
1 | Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. |
2 | Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. |
3 | Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, |
4 | Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém. |
5 | Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. |
6 | Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élőknek földén; |
7 | Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! |
8 | Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. |