| Chapter 41 |
1 | Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. |
2 | Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. |
3 | Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. |
4 | Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. |
5 | Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! |
6 | Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? |
7 | Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél. |
8 | Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: |
9 | Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! |
10 | Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. |
11 | De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! |
12 | Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; |
13 | Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. |
14 | Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! |