| Chapter 35 |
1 | Dávidé. &Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal. |
2 | Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. |
3 | Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. |
4 | Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. |
5 | Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse [őket]. |
6 | Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket. |
7 | Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. |
8 | Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. |
9 | Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. |
10 | Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától. |
11 | Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. |
12 | Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. |
13 | Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. |
14 | Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: |
15 | Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, |
16 | Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. |
17 | Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. |
18 | Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. |
19 | Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám. |
20 | Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. |
21 | Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. |
22 | Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem! |
23 | Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. |
24 | Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! |
25 | Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! |
26 | Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem. |
27 | Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. |
28 | Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon. |