| Chapter 21 |
1 | Felele pedig Jób, és monda: |
2 | Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.] |
3 | Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. |
4 | Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem? |
5 | Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. |
6 | Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. |
7 | Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak? |
8 | Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt. |
9 | Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok. |
10 | Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. |
11 | Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik. |
12 | Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. |
13 | Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; |
14 | Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! |
15 | Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte? |
16 | Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem! |
17 | Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában. |
18 | Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. |
19 | Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. |
20 | Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. |
21 | Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?! |
22 | Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is! |
23 | Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; |
24 | Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad. |
25 | Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. |
26 | Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket. |
27 | Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; |
28 | Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? |
29 | Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? |
30 | Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. |
31 | Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? |
32 | Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. |
33 | Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte. |
34 | Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad. |