Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; 

  Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. 

  Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. 

  Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; 

  Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. 

  Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! 

  Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk? 

  Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön? 

  Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: 

  Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ. 

  A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is. 

  Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek. 

  A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek! 

  Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. 

  Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. 

  De Jézus magához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa. 

  Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. 

  És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? 

  Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. 

  A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. 

  Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. 

  Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. 

  Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. 

  És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! 

  Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. 

  A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? 

  Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. 

  És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! 

  Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, 

  A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet. 

  És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. 

  Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; 

  És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad. 

  Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. 

  Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. 

  És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? 

  Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. 

  És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 

  A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 

  És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt, 

  Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön. 

  És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. 

  És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.