Felele pedig Jób, és monda: 

  Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.] 

  Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. 

  Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem? 

  Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. 

  Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. 

  Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak? 

  Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt. 

  Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok. 

  Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. 

  Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik. 

  Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. 

  Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; 

  Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! 

  Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte? 

  Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem! 

  Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában. 

  Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. 

  Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. 

  Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. 

  Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?! 

  Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is! 

  Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; 

  Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad. 

  Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. 

  Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket. 

  Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; 

  Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? 

  Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? 

  Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. 

  Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? 

  Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. 

  Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte. 

  Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.